Reményvesztetten

A délelőtti órákban kaptam egy sms-t Tőle. Megörültem, mert a tartalma az volt, hogy nekem kell-e köszönetet mondania. Tehát rájött, hogy tőlem kapta a badacsonyi kéknyelűt. Nem akartam Neki visszaírni, mert részben úgy gondoltam, hogy nincsen mit köszönnie, másik részt pedig tart a 7 nap.

Rá nem sokra kaptam egy újabb üzenetet, hogy legyek szíves legalább erre válaszolni.

Nem akartam visszaírni, mert tart a 7 nap. Felhívtam. 50 perces beszélgetés vette kezdetét. Először megbeszéltük, hogy tőlem kapta, köszöni, én pedig elmondtam Neki, hogy ez csak természetes, hogy vettem Neki ajándékot. Hiszen mennyit őrlődtem, hogy vegyek-e és ha igen, akkor mit.
Utána viszont elkezdte mondani, hogy ebben az 1 hétben benne nem hogy elmúlt az utálat, hanem sokat gondolkozott és még jobban utál. És hogy bár korábban azt mondta, hogy nem fog törölni a közösségi felületekről, de nagyon szeretné, hogy mégis ez legyen a megoldás. Ő nem szeretné azt látni, hogy én hol vagyok, milyen képet rakok ki, ki kedveli azt. Ezt teljesen máshogy éljük meg, mert tegnap rakott ki két képet, én örömmel láttam, hogy jól érzi magát a születésnapján és jól telik a napja vélhetően. Nem szeretném, hogy ez legyen a megoldás.
A beszélgetés alatt teljesen megtörtem, könnyes szemmel és remegő hanggal tudtam csak beszélni. Végig abban bíztam, hogy ez a 7 nap segíteni fogja a viszonyunkat, ráadásul a születésnapi ajándék kapcsán is azt gondoltam, hogy kicsit megbékél, örülni fog. Erre végig hallgathattam újra, hogy Ő nem akar később sem leülni velem kettesben beszélgetni, mert nincsen értelme. Szerinte úgyis csak hazugság minden, amit mondok. Szerettem volna elérni, hogy találkozzon velem, ha letelik a 7 nap, de ennek csekély esélyét látom jelenleg. Hajthatatlannak tűnik.
Végig hallgattam jogos és jogtalan dolgokat is újra. Olyan nőre való "féltékenységet" is, ami már teljesen alaptalan. Nem érti meg, hogy bármilyen hülyeséget csináltam korábban, a fontosság tekintetében magasan és megkérdőjelezhetetlenül Ő van legelől hónapok óta. Azonnal lépnék Vele, Érte, ha lehetne. Nem tudok már mit kitalálni. Próbáltam a kedvében járni a 7 nappal is, az ajándékkal is, tartva azt, hogy beledöglöttem, de nem írtam Neki. Minden hiába, mind nem ért semmit. Megkértem, hogy ezeket a dolgokat is értékelje legyen szíves és 1-2 nap múlva keresni fogom és találkozót fogok kérni. Tisztában vagyok Vele, hogy jelenleg ennek semmi esélye, de meg fogom próbálni. Nem lenne olyan, amit ne tennék meg azért, hogy normalizálódjon a helyzet közöttünk. Nagyon fontos nekem!
Megőrülök, annyira nagyot csalódtam most. Nem azt vártam egyáltalán, hogy elteljen az 7 nap és a nyakamba ugorjon. De szerettem volna, ha egy személyes beszélgetés erejéig szán rám időt.
A beszélgetés közben szóba jött és rákérdeztem, a rendszeres hétvégi programjaival kapcsolatban, amit egy korábbi bejegyzésben említettem igazam volt. Ismerem már ennyire. Nem tudom mit fog hozni a holnap vagy a szerda, esetleg a csütörtök. Nem akarom elveszíteni és nem akarom, hogy mindenáron csak a rosszat nézze bennem, amikor ismeri a jó oldalamat is, amibe beleszeretett. És ismeri az emberi oldalamat is, akivel jókat tudott beszélgetni, nevetgélni, ami feldobta a napjait.

Az élet a hívás után valamit próbált visszaadni. 2 helyről is hívtak állásajánlattal, megyek interjúra a héten is és jövő héten is. Múlt héten meg megpályáztam egy harmadik munkát is, pontosabban akkor egyszerre kettőt.

A délután folyamán egy óra várakozás után el tudtam intézni az orvost és további fél óra alatt az okmányirodát is. Eléggé bűnöző fejem lesz a jogosítványomon és a személyimen is, de hát a valóságban is annak nézek ki. Februárra meglesz mind a kettő, változni fog.

A 2018-as évem jelszava a VÁLTOZÁS. Lehet tényleg a változás éve lesz...viszont szeretném, hogy ennek Ő is részese legyen!