Nyűgös ébredés

Tegnap a délutáni alvás és a stressz megtette hatását, gyilkos kombináció volt.

Miután kora este felébredtem, nem bírtam időben visszaaludni. Ezért 10 óra magasságában elkezdtem nézni a sorozatomból (Ballers. Egy kiöregedett amerikai focistáról szól, aki játékosügynöknek áll. Nem állítom, hogy az HBO legjobban eltalált sorozata, de az tény, hogy jól bemutatja ezt a világot. Pénzhajhászás, pénzköltés, kurvázás, drogozás, de van emberi oldala is.) a 3. évadot. Gyorsan lehet vele haladni, mert 25-30 perces részek vannak és már a 3. évad felénél jártam amúgy is. Megnéztem belőle 4 részt, aztán kikapcsoltam éjfél körül a TV-t. Egy részt meghagytam magamnak ma délutánra, az utolsó, 10. részt. Azért is külön figyelmet akarok neki szentelni, mert egyelőre itt tart a sorozat, nincs több évada.

Az elalvás nem volt zökkenőmentes, nem találtam a saját helyemet az ágyban, sokat forgolódtam és kattogott az agyam az egész délután történteken.

Reggel ennek megfelelően hihetetlenül nyűgösen ébredtem. Kialvatlannak, fáradtnak és enerváltnak éreztem magam, így a megszokottnál később is másztam ki az ágyból. Elindulni is csak majd' közel 1 órával később indultam, mint az a napi rutin. Ráadásul a bérletem is lejárt, így azt is el kellett intézni.

Nem baj, már csütörtök van. Remélem ma semmi rossz nem fog történni. Délután viszont nem akarok újra egy elpocsékolt napot, így körbe fogok kérdezni az ismerősök között, hogy valaki nem ér-e rá kajálni, playstation-özni, mászkálni vagy akármi, mert ez az otthon lét és gondolkozás kicsinál. Erre gondolva nem tudom, hogy Neki könnyebb vagy nehezebb otthon. Otthon van a Párjával. Eszébe jutok? Vagy a Párja eltereli a figyelmét és kész? Lehet, hogy ezt sosem fogom megtudni már.