Most már itthon

A reggeli találkozó után ebédkor újra láttam. Kimentünk a Kedves Kollégámmal ebédelni és megláttam Őket. Négyen ettek. A társaságot, akivel ebédelt nem értettem. Engem elmondott minden hazug szemét embernek, erre a két pasi, akinek a társaságában ebédelt semmivel nem jobb nálam ilyen szempontból. Mivel mostanában ugyebár engem ignorált ebédkor, de a szűk csapatunk többi részét is, nem tudom, hogy ez már egy megszokott ebédlős társaság-e, többedszer jár-e ki Velük, tartja-e Velük a kapcsolatot. Ha igen, akkor csalódás, mert egy szóval nem mondta. Sőt, valahogy munka szempontjából sem tudom Őket összekötni, emberileg sem, így érdekes volt látni, hogy mióta engem leépített, azóta kikkel tölti az idejét ilyenkor. Hogy milyen fórumon egyeztetik le így a közös ebédet...? Hát erre is kíváncsi lennék az előbbiek fényében. Persze ez féltékenység, tisztában vagyok ezzel, de érdekes mindenesetre a dolog. Főleg látva a sok mosolygást és nevetést az asztalnál. Olyan asztaltársaságnál, ahol az egyik ember korábban Őt is a szájára vette, amikor kiderült, hogy mi ismerkedtünk. Az egyik pasi híresztelte, hogy biztos felmondás lesz a mi ismerkedésünkből.

Ebéd után elindultam a vasútállomásra. A szokásosnál korábban jöttem el a munkahelyemről, pedig meg szoktam várni a gyors vonatot, ami később indul. De ez a nap, a reggellel, a számomra érthetetlen ebéddel együtt sok volt. Úgysem bírtam volna már koncentrálni a munkámra.

Tehát már itthon vagyok, indulhat a hétvége. Jól esik már a szobám falai között lenni. Este megnézek 1-2 filmet, aztán időben alszom, hogy kipihent legyek a holnap reggeli indulásra. Bár be vagyok már indulva miatta, eszemben van a születésnapja is. Kivel ünnepli, mikor, mit kap majd a Párjától. Hogy nem kaphatja meg tőlem azt az ajándékát, amit hónapok óta beszéltünk. Ahhoz együtt kellett volna, hogy legyünk eddigre vagy minimum velem kellett volna töltenie 1-2 napot.
Apropó születésnap... Megoldottam, hétfőn az asztalán fogja várni a Kéknyelű. Semmi levél, semmi üzenet mellé, csak a bor.

Csak bízni tudok benne, hogy össze fog állni Neki a kép, hogy tőlem kapta... most nagyon nem vagyok jól lelkileg. Reményvesztett vagyok.