Meglepődés

Tébláboltam az épületben, mert végre - nem is tudom mikor volt ilyen utoljára igazán- alig volt munka napközben, pedig lassan már délután 2 óra. Benyitok a Főnököm irodájába, ott ül... Nagyjából félrevert a szívem, pulzus felment, azt sem tudtam mi történik. Becsukom az ajtót, kimegyek. Átmegyek a karácsonykor a mi irodánkban hagyott sütis dobozaiért, visszamegyek a Főnököm irodájába. Bemegyek, lerakom a dobozokat. Ő köszön, szól hozzám 2-3 szót a dobozok miatt. Nem tudom meglepődött-e azon, hogy első benyitásra látott vagy hogy másodjára is bementem és odavittem a dobozokat, de viselkedésre ugyanolyan volt, mint általában mások előtt. Mintha mi sem történt volna Velünk korábban. Ilyenkor az sem lehet rajta észrevenni, hogy gyűlöl, de azt sem, hogy pl. megzavarta a gondolatait az, hogy engem látott, pedig megbeszéltük a 7 napot.

Én nem szóltam hozzá. Ilyenkor mindig volt korábban 1-2 szavam legalább, de most belém fagyott, bennem ragadt. Most kifejezetten rosszul érzem magam. ÍGY nem volt jó újra látni. És még hol van a 7 nap vége, ami után lehet, hogy újra meghallgatom csak azt, hogy milyen egy semmitérő ember vagyok és utána ugyanez fog folytatódni.

Ha eddig nem voltam benne biztos, hogy akarok-e ajándékot venni neki és mit, hát ezek után már semmibe nem vagyok biztos, jelenleg annyira zavartnak érzem magam.