Kételyek

Kellemes délutáni alváson vagyok túl. A szervezetemnek nagy szüksége volt már rá, érzem is, hogy még ha az éjszakát normálisan végig tudom aludni, akkor leszek nagyjából rendesen feltöltődve holnapra. Az idegállapotom nem tudom mennyire fogja engedni az alvást éjjel...

Lassan este 6-ot üt az óra. Már csak pár órám lenne Neki írni a születésnapjára. Annyira nem tudom eldönteni, hogy írjak-e Neki, hogy egyszerűen gyomoridegem van már ettől.

Ha kizárólag a saját érzéseimre, gondolataimra és értékrendemre hallgatok, akkor nem foglalkozok a 7 nappal, amiben megállapodtunk, mert megérdemli, hogy felköszöntsem. Hogy egy olyan ember "szájából" hallhassa, hogy "Boldog születésnapot!", akinek nagyon fontos.

Viszont volt egy megállapodásunk. 7 nap. Nem írunk semmiképpen? Nem írunk?! Nem írunk! Ne írjak Neki - azt kérte-, mert a karácsonyát és a szilveszterét is elrontottam ezzel, hogy írtam. De úgy érzem csak várja, hogy írjak. Hogy akárhogy telik kettesben az estéjük a Párjával, talán csak-csak eszébe jutok és várja, hogy felköszöntsem. Mert Ő azt nem tudja, hogy holnap ajándékot kap és hogy itt is, ezen a blogon keresztül is gondoltam rá és felköszöntöttem.

Ha azt akarom leírni, hogy mit gondolok, akkor a teljes igazság az, hogy szerintem megint olyan helyzetben vagyok, ahol nincsen jó döntés Vele kapcsolatban. Ettől félek is és azt hiszem, hogy ezért sem merek annyira írni Neki, de attól is félek, ha nem írnék Neki estig.
Ha írok, akkor hozzám vágná, hogy megszegtem a megállapodást és újra csak a fontos, amit én akarok és nem tartottam tiszteletben a kérését. Esetleg még azt is, hogy köszöni, persze irónikusan, hogy a karácsonya és a szilvesztere után a születésnapját is képes voltam elrontani.
Ha nem írok Neki, akkor azt fogja hozzám vágni, ha már beszélni fogunk, hogy biztos az egész hétvégés ügyeim miatt eszemben sem volt és hogy látszik, hogy nem jelent nekem igazából semmit és ezzel újra azt bizonyítottam, hogy nem is szeretem.
Már annyiszor voltam ilyen szituációban Vele kapcsolatban, hogy nem látom azt az opciót, aminél őszintén tudna örülni bármilyen lépésemnek.
Hogy nem azt fogja látni akkor, ha nem írok, hogy végre megígért valamit és végre be is tartotta. Hogy tényleg fontos nekem. Pedig tudja, hogy nagyon nehezen viselem, hogy nem kommunikálunk.
Akkor pedig ha írnék nem tudja azt az oldalát látni, hogy igen, írt, megszegte a 7 napos szabályt, de azért, mert fontosnak érezte, hogy írjon a születésnapomra.
Nem tudom Ő mit gondol most, jelenleg, de az biztos, hogy nem látja ezt a hatalmas belső őrlődést a kételyeim miatt.

Az biztos, hogy a születésnapján egész nap Rá gondoltam és ma megszokottnál is jobban hiányzik. Szerettem volna Vele ünnepelni ezt a napot, hogy érezze, hogy bár eltelt 1 újabb év, még rengeteg állhat előttünk, kettőnk előtt. Közösen, együtt.