A média átka

Talán pont 2 hete volt, amikor úgy érezhettem pár napra, hogy jól alakulnak a dolgok és újra kaphattam belőle. Itt ültünk egymás mellett az ágyon, néztük a TV-t este.
Kapcsolgattam, nem találtam műsort, ami érdekelne. Ő rávágta, hogy hova kapcsoljak, megy ott egy sorozat.

Elkezdtük együtt nézni a sorozatot. 2 rész egymás után, ezt is pontosan tudta. Elmesélte, hogy melyik szereplő kicsoda benne, mi volt a történet eleje, mert én még előtte sosem láttam egy részt sem. Tetszett a történet, jót mosolyogtunk rajta. Megnéztük mind a két részt és ment magától tovább az este.

Ma este kapcsolgatom a TV-t ugyanúgy, megakad a szemem a sorozaton. Továbbnyomom. Miért? Mert összeállt a kép.

Anno kérdeztem, hogy hogyan tudunk írogatni egymásnak este, miközben ott a Párja. Elmondta, hogy a Párja este a nappaliban nézi a TV-t, utána kerül ágyba mellé. Viszont Ő jól ismeri már ezt az új sorozatot...

Most már nem velem írogat este. Most már közösen nézik a nappaliban TV-t este és úgy kerülnek ágyba, egymás mellé...

Pár hete megemlítettem Neki, hogy nekem is vannak dolgok, amik fájnak. Nem értett. Ő a saját szemszögét nézi, a saját fájdalmait, sérelmeit. Ez mellett a jó dolgokra emlékezni képtelen ráadásul, így nem hogy tudni, hogy merre billen a mérleg, ha a múltunkról beszél, hanem egyenesen felborul a mérleg. Na, pont az ilyen megvilágosodások fájnak szörnyen. Folyamatosan hallgattam az elmúlt 10 napban, hogy milyen hazug vagyok, bánja, hogy megismert, gerinctelen vagyok. Abba ilyenkor nem gondol bele, hogy olyan embernek mondja ezeket, akinek a szívét kifacsarják ezek a dolgok, csak nem vágtam a fejéhez őket. Én is megkérdőjelezhetném ilyenkor minden szavát. Velem nézte azt a sorozatot, amit minden egyéb nap a Párjával szokott?! És ilyenkor miért töltött velem estét, amikor Neki már hetek, hónapok óta ez volt a véleménye rólam? Csoda, hogy nem tudtam elengedni érzelmileg és ragaszkodom hozzá, amikor 100%-os fordulatot vett pl. 2 hete a viselkedése és a tettei? Aztán persze visszaállt minden a "rendes" kerékvágásba.

A legrosszabb az egészben, hogy ilyen megvilágosodások után sem tudom azt mondani, hogy nem kell nekem ez a NŐ. Úgy érzem én le tudnám kötni annyira a figyelmét, hogy velem ne tegye meg ugyanezt, amit a Párjával tett. És közben párhuzamosan velem...

Így az estém is olyan lett, mint a délutánom az üzenetei és a telefonos beszélgetés után.
Ráadásul miután az előző bejegyzésemet megírtam, elaludtam. Nem régen keltem, így a délutánom teljesen haszontalanul is telt.

Most pedig a média szórta rám átkát és kaptam egy újabb pofont azzal kapcsolatban, hogy Neki milyen is lehet az igazi élete, amit tőlem függetlenül él. Amiben most a Párjával nézik - talán összebújva- a sorozatot otthon, a nappaliban.