A kezdet

"Minden kezdet nehéz"... stílszerűen egy elcsépelt közmondással indítom ezt a 7 napot. Hogy miért? Mert utálom, gyűlölöm az efféle mondatokat. Pontosan ugyanannyira, mint azt, hogy most minimum 7 napig nem kereshetem.

Hogy mi a háttér? Megbántottam. Hosszan taglalhatnám, hogy mi volt az oka, de felesleges. Ő is látja valahogy, a saját szemszögéből, én is más szemszögből látom. Más dolgok fájnak neki, más dolgok nekem. Nehezen fogadom el, hogy nem kellek Neki, viszont nem akarok örökre egy hazug, utolsó senki lenni az Ő szép barna szemeiben, ezért rá kellett vennem magam, hogy ne keressem. Mivel napjában pontosan annyit jár a fejemben, amennyit ébren vagyok, így melléktevékenységnek, elterelőtevékenységnek tervezem a blog írást. Az sem biztos, hogy 7 nap után abbahagyom vagy ha megtetszik, nem kezdek bele egy új blog írásába. No persze azért sem lesz rossz, hogy később, ha visszaolvasom a blogot, akár pár hónap vagy év múlva, akkor tanulságot szűrjek le belőle.
Ennek a 7 napnak nem célja csak róla és rólam, az érzésekről írni. Ez olyan lesz, mint a versírás. Elindulnak a gondolataim és hagyom őket kizuhanni magamból.
És visszatérve egy szóra, hogy mi a háttér: megbántottam. Nagyon. Hiába próbáltam Neki megmagyarázni a gyenge bizonyítványt, azt el kell fogadnom, hogy megbántottam. Viszont a bizonyítványban szereplő jegyet is ki lehet javítani a következő évben...

Hogy vannak-e bennem rossz érzések azzal kapcsolatban, ahogy zajlik most ez az utálkozás? Hogy vannak-e bennem kérdőjelek? Érzem-e úgy, hogy ez egy indok, miközben Ő alakítja az életét és úgy gondolom-e, hogy így rá lehet fogni még jobban valamire, ami az én hibám, hogy kevesebbet beszéljünk például? Igen, van bennem rossz érzés. A naptármegosztás elvételét is valahol indoknak érzem, mert miután levette a naptára megosztását, hirtelen felgyűltek a programok, pl. hétvégékre, rendszeresen. Kattogok-e rajta, hogy elkezd-e az esküvő miatt hitoktatásra járni? Kattogok. De ez a hét arról fog szólni, hogy magamnak teszem fel ezeket a kérdéseket, sőt, minden kérdést magamnak teszek fel, amit Neki tennék fel. Kíváncsiságból, érdeklődésből, talán féltékenységből.

Nem Neki fogok írni reggel, napközben vagy akár este, hogy gondolok rá, hanem ha lesz időm és kedvem, megnyitom a blogot és írok egy új bejegyzést. Most például nincsen időm és lelkierőm sem az érzéseimről többet írni. Aztán ki tudja... lehet valamelyik nap neki állok és leírom a történteket, bár ez az én szemszögem, nem teljes kép.

Zenét viszont mindig akarok megosztani. A zenéket szeretem, Ő is szereti. A hangulatomtól függően fogok zenét megosztani, nem feltétlen neki szólnak a zenék.

Így az első blog bejegyzéshez most ezt a zenét választom:

Maître Gims & Sia - I Forgive You:


Tehát ilyen lesz ez a 7 nap. Ide írok. Írok össze-vissza, erről-arról, balról-jobbra, hülyeséget-okosságot, de IGAZAT. Mert a hazugság az, amivel megbántottam.