A dobozok...

Az ominózus sütis dobozok... amik miatt bajba kerültem. Újra. Ezért is.
Már hazaúton voltam, amikor írt egy e-mailt, hogy miért vittem át a dobozokat és magamtól vittem-e át vagy más kért meg, hogy ne legyen útban. Nem kért mást, csak erre választ.
Az első gondolatom - miután a vérnyomásom és a pulzusom is egekbe szökött, látva, hogy írt és azt is, mit-, hogy most mit csináljak? Megegyeztünk hétfőn, hogy 7 napig nem írunk egymásnak, erre most ideges stílusban ír. Ismerem, ha visszaírok és ha nem írok vissza is rossz, jó megoldás ilyenkor Nála nincsen. Nem írtam vissza. Nem írtam vissza, mert folyton azt hallgattam korábban, hogy SOHA nem tartom be, amit kér.

Elmentem boltba, megvettem a születésnapi ajándékát. 2016-os badacsonyi kéknyelű.
Hogy miért pont ezt? Több oka is van.
A kedvenc borom sok éve, ezt tudja is. Badacsonyba járunk évente egyszer A Barátokkal. Tipikus fiúbuli, délben megyünk, estére felérünk a hegytetőre. Minden pincészetnél iszunk egy bort és átbeszéljük a világ nagy dolgait, hogy mi történt mostanában Velünk, hogy mi történt a heggyel és a pincészetekkel az elmúlt egy évben és a kezdetek óta, mióta járunk.
A másik, hogy Ő is szereti. A hegyet, a bort és ráadásul annak a pincészetnek a kéknyelűjét, amit kap. Honnan tudom? Az egyik közösségi oldalon van róla egy kép, amin ennél a pincészetnél ül egy pohár borral. Az egyik kedvenc képem róla. Gyönyörű rajta! Kettős érzés mondjuk azt a képet nézegetni, mert az az ember van rajta, aki számomra jelenleg nagyon fontos, olyan helyen, olyan borral, amit nagyon szeretek. Eddig 100% tökéletes a történet. Ami árnyékba borítja és rendszeresen eszembe jut, hogy a Párjával volt ott, akkor. A képen ráadásul szembetűnő egy ékszer is, amit a Párjától kapott és sokszor láttam rajtam és mindig rossz érzés volt látni.
Megvan az ajándék és azt is eldöntöttem, hogyan fogja megkapni. Nem fogok neki írni a születésnapjára, nem akarom ezzel elrontani a napot. Viszont hétfőn az asztalán fogja várni az ajándék, valahogy megoldom.
Belegondolva ezt Tőle tanultam: tervezni kell!

Már úton voltam hazafelé, amikor sms-t kaptam, amiben leírta, hogy ezek után meg se forduljon a fejemben keresni, nem csak a 7 napban, hanem soha többet. Igazam lett, nem volt jó megoldás, legalábbis most ez volt éppen a nem jó megoldás, hogy nem írtam vissza az e-mailre. Hiszen csak 1 kérdés lett volna, 1 válasszal. De mégis megszegtem volna a 7 napot. Ez persze csak az én olvasatom volt, mert azonnal megpróbáltam felhívni, kinyomott és kaptam egy újabb sms-t, hogy nincs mit mondani. Újabb hívás, újra kinyomott. Harmadik hívásra felvette.
15-20 perces beszélgetés vette kezdetét, ahol elmondta, hogy nincs miről beszélnünk. Elmondtam, hogy a sütis dobozokat magamtól vittem át, nem más mondta. Megkaptam, hogy milyen primitív vagyok, mert a dobozoknak nincsen fogása, nála pedig laptop táska is volt, meg amúgy is minek vittem oda a dobozt, a Főnökünk is csak nézett, hogy mik azok és miért vittem oda. Ezt olyan stílusban sikerült elmondania, amit szerintem nem érdemeltem meg, mert nem rosszindulatból vittem oda a dobozokat. Ezt el is mondtam Neki, de mint mondtam ilyenkor nincsen jó válasz. Ha válaszolok a válaszomra azt mondja, hogy hülyeség, hazugság, primitív vagyok. Ha nem válaszolok én vagyok a szemét, mert nem válaszoltam. Ha válaszolok, akkor megszegem a 7 napot is. Mi a jó megoldás? Erre még nem jöttem rá. Vagyis de: nincsen.
Teljesen igaza volt, a dobozoknak nincsen fogása, ráadásul amit én nem is tudtam, mert nem voltam épületen kívül, a redőnyöm pedig rendszeresen el van húzva, hogy esett is az eső. Tehát meggondolatlanul vittem át a dobozokat. Bennem gonoszság nem volt, primitívnek pedig emiatt mondjuk nem érzem magam egyáltalán.
Amikor megláttam, össze-vissza vert a szívem, megzavarodtam és még látni szerettem volna. Ezért vittem a dobozokat.
Ebből az lett, hogy beszéltünk, sokáig szidott. Ha visszaírtam volna is ez lett volna. Ha nem hívom fel is ez lett volna. Felhívtam, így is ez lett belőle. Nincs jó megoldás.

Szétmarcangolta a lelkemet ez a néhány üzenet tőle és ahogy újra beszélt velem. Lehet értelmetlen ez a 7 nap, mert ha nem fog változni a stílusa, akkor olyan ember lesz, akivel képtelen leszek szót váltani vagy ha igen, akkor ilyen módon csak, mint Ő.
Ő utál, gyűlöl, primitívnek tart, szemétnek tart. Most is megkaptam, hogy hazudok, bár ezt már csak megszokásból mondhatta, mert indokolatlanul használta. Mindeközben én tördelem az ujjaimat blogírás közben és erőlködök, hogy legalább ne neki írjak. Hogy legalább ezzel tartsam a kérését és ne írjak Neki 7 napig, ha ezt kérte. Hogy bizonyítsak Neki, hogy igenis tudom tartani, amit kér, tudok normálisan viselkedni, hogy fontos és hogy szeretem. A jelek szerint sajnos ezek mind semmit sem érnek. Nem fogja érdekelni. Bármit teszek, nincs jó megoldás.