Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
7napnelkule

Őrült nap

FmL · 8 hónapja
Na a ma reggelem és eddig az egész napom pörgős. Reggel felkeltem - tegnap megnéztem a Ballers utolsó részét, így éjfél után aludtam csak el- , még néhány dolog eszembe jutott, amit el kellett pakolnom. Pénz, még 1-2 ruha, lap-top.

Mostanában munkába két átszállással szoktam járni, ma kényelmesebbnek éreztem az egy átszállást. Hogy mi lett az eredménye? Az egyik megállóban felszállt Ő... bár nem egyedül, hanem egy munkatársunkkal együtt, aminek valahol örültem is. Ha egyedül szállt volna fel, nem tudom, hogy odamertem-e volna hozzá menni vagy hogyan reagáltam volna. Így azonnal felugrottam a helyemről és odaálltam beszélgetni melléjük. 
Látszott, hogy minden idegszálával azon van, hogy kerülje a tekintetemet, de azért szerencsére 1-2-szer elkaptam a pillantását és ha mikromosolyokat is, de tudtam 1-2 mondattal csalni az arcára. Bár lehet, hogy ezek csak kényszeredett mosolyok voltak...

Az úton megbeszéltük, hogy küldenem kell Neki anyagot. Azt elő is készítettem. Nem lett volna teljesen megfelelő az, ahogy tudtam volna Neki küldeni, így dolgoztam vele elég sokat, mire jó szívvel át tudtam Neki küldeni. A reakció egy teljesen kimért "Köszönöm!" volt. Elkezdtem rá visszaírni, de inkább kitöröltem. Nem szabad! Ott már leírtam olyat, pontosabban úgy, ami nemet mondott volna a 7 napnak. 

Ilyenkor annyira bele szeretnék látni a fejébe... Hogy ilyenkor ténylegesen milyen érzések, milyen gondolatok vannak benne így a ma reggel kapcsán. Hogy Neki milyen volt meglátni, milyen érzés volt a rezzenéstelen, de feszült arca mögött. Hogy annál a megállónál én is rendszeresen eszébe jutok-e. Korábban elég sok reggel ott találkoztunk, előre megbeszélt módon és onnan mentünk be a munkába. Emiatt nekem minden alkalommal felmegy a pulzusom, ha odaérek. És lesek, mint egy kisgyerek karácsony előtt, aki próbálja kideríteni, hogy hova van az ajándéka eldugva, hogy esetleg meglátom-e, esetleg újra együtt utazunk-e.

Éreztem, hogy nagyon feszült volt, de nem éreztem, hogy mögötte utálat, közöny vagy teljes felkavarás van-e. Irigylem, hogy Ő tud póker arc lenni ilyen helyzetekben, én ha ekkora érzelmi sokk ér nem tudok. Pedig más helyzetekben úgy gondolom teljesen.

A napom tehát így indult... teljes őrület, érzelmi kavalkád. A munka is nagyon sok, ráadásul "Neki is dolgoztam". Ezek miatt nagyon feszült is vagyok, amit mindenki érez rajtam. Talán nem is baj, hogy mindjárt elmegyek ebédelni és utána elindulok haza, vidékre.

De legalább még láthattam Őt, ha csak pár pillanatra is!

Na ehhez a bejegyzéshez nagyon jól illik az egyik új kedvenc számom:


Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!